A+ R A-

A dunántúli botszemináriumról...

Biacsics Bálinttal már a 2013-as nemzeti baranta találkozón beszéltük, hogy jó lenne egy győri botszeminárium, ugyanis szeretnének magasabb iskolagyakorlatokkal foglalkozni. Ennek én nem láttam semmi akadályát, szívesen mentem volna a vizek városába, hisz még nem jártam ott. Mindezek ellenére nem tudtuk megszervezni a továbbképzést, így csúszott el az időpontja 2014. október 18-ra. A dátum szervezése igen nehézkes volt: se a levelezős óráimmal ne ütközzön, se foglalkozásvezetői képzéssel ne essen egybe. A helyszínt megváltoztattuk Veszprémre, hiszen oda sokkal többen tudnak eljönni és a Berenhidai Huszár Péter Baranta csapatnak saját központja van.

A képzés kis csúszással, de időben el tudott kezdődni. Az előadás a hétpálcás rendszerről interaktív lett, ugyanis kíváncsi voltam, hogy a jelenlévők mivel is vannak tisztában, a foglalkozásvezetői képzésen részt vevők/vettek, mennyit tanultak meg belőle eddig. A válaszok alapján megállapítható, hogy jó úton haladunk, a válaszok jelentős többsége kielégítő volt. Félóra elteltével halászfogót játszottunk vezényszavakkal, majd bemelegítettünk és neki fogtunk a botos ügyességi játékoknak. A felmértek szerint a kb. 40 főt számláló résztvevőről az derült ki, hogy nagyon kevesen vannak, akik ilyen jellegű szem-kéz koordinációt fejlesztő gyakorlattal találkoztak volna.

A találkozó főtémájára térve, neki láttunk az egy-másfélkezeskard iskolagyakorlatoknak. A foglalkozásvezetőket itt is egy kis tesztnek vetettem alá, melyet jól teljesítettek. A gyakorlatokat 16-tól gyakorolták, addig csak bemutatás volt és magyarázás. Úgy láttam, hogy az ismeretlen mozdulatok többségét gond nélkül meg tudták csinálni még a legkisebbek is. A hatalmas mennyiségű gyakorlatsort egy-két vívójátékkal szakítottam meg, hogy még többet legyenek képesek a továbbiakban befogadni.

Az ebédként szolgáló ízletes gulyáslevest a veszprémi csapat női részlége főzte az udvaron. Remek kenyeret és pogácsát kaptunk mellé. Az ebéd végeztével a fiatalok és egy-két idősebb rögtön neki is fogott a mezőségi járásának. A szünet leteltével még hátra volt 15 gyakorlat, és átvettük a lépésrendszereket.

A vakharc remek szórakozásnak bizonyult, kicsik és nagyok egyaránt nagyon élvezték. A többfős vívásbemutató összeállítására a kialakított csapatok 30 percet kaptak. A legnagyobb meglepetést azok a csoportok okozták, ahol többségében gyerekek voltak. Nagyon látványos megoldásokkal éltek, melyek előtt le a kalappal. Az „öregek” pedig dinamikusan, pontosan hajtották végre a kis csatájukat.

Mindezek után következett a pusztakezes rész, majd a különböző védekező gyakorlatok. Idő és energia hiányában többnyire bemutató jelleget öltött a dolog. A két támadó esetén végzett alapgyakorlatoknál hasonló volt már a helyzet. A szabadriposztokra igen nagy volt az érdeklődés, nem ismerték még sokan. Úgy vettem észre, hogy mindenkinek jól ment, könnyen megértették a feladatot. A legvégén pedig mindenki kipróbálhatta magát szabadvívásban, milyen is kardként fogni a botot.

Ahogy én láttam a szombati napot: nagyon sokan voltunk, alig fértünk el. Remek volt a hangulat, mindenki tanulni akart. Még a legkisebbek is remekül, zokszó nélkül viselték az egész napos terhelést. Mindenki fegyelmezett volt, sérülés nem történt. Jó volt látnom olyan barantásokat, akikkel még nem találkoztam. Remélem, bemutatókon és a vizsgákon lesz a szemináriumnak lenyomata mindenkinek nagy örömére. Lehet egy kicsit sok volt az anyag, de videóról mindenki vissza fog tudni emlékezni.

Köszönet Biacsics Bálintnak, a Berenhidai Huszár Péter Baranta csapatnak és kapitányuknak, Fajd Bencének a szervezésért.

Kézér Dávid
2014.11.04.